Eredeti megjelenés: Hollandokk, 2016
NEM KÖNNYŰ AZ ÚT, DE A KÜLFÖLDÖN MEGÉLT KIHÍVÁSOK HATÁSÁRA MEGÚJULUNK ÉS FEJŐDÜNK
Legutóbbi interjúnk során Füzi Virág Hollandiában élő magyar pszichológussal az idegen országba költözés és beilleszkedés kihívásairól beszélgettünk, sok személyes példát is említve. A folytatásban többek között arról olvashatunk, hogy fontos felismerni, bizonyos nehéz helyzetek a kiköltözés természetes következményei, nem pedig annak a jelei, hogy kudarcot vallottunk.
Miben tudsz segíteni a külföldi beilleszkedésben?
Szeretném, ha a hozzám fordulók felismernék, hogy a külföldi élet egyúttal milyen gazdag önismereti élmény és személyiségfejlődési lehetőség. Paradox módon az ismerős és biztonságot adó otthonunktól eltávolodva ismerjük meg igazán a gyökereinket, és tudjuk meg, kik vagyunk, milyen gondolkodásmódot, előnyöket és hátrányokat kaptunk a magyar és a családi hovatartozásunktól, és miben gazdagodhat személyiségünk egy nemzetközi környezetben. Szűcs Nóra szavait idézve, ezek a „gyökerek” és „szárnyak” határozzák meg identitásunkat és lehetőségeinket.
Az expatélmény/külföldön élés egy kihívásokkal teli kaland.
Rengeteg ismeretlen és váratlan dolog ér bennünket, és az életünk nem feltétlen úgy alakul, ahogyan elterveztük. Otthon, ismerve a kulturális szabályokat, talán jobban ki van jelölve számunkra az út. Külföldön az expatok akikkel találkozom, nem egy lineáris életutat futnak be, sokkal inkább igazak rájuk a kanyargó utak, a változás, ugyanakkor az ebből fakadó sokszínű és gazdag tapasztalás, nyitottság és bátorság. Egy ilyen élethelyzetben nem mindig arra kell törekedni, hogy mindenáron megvalósítsuk az elképzeléseinket, hanem hogy lássuk meg, az adott lehetőségek között merre kanyaroghatunk, egy picit talán hagyhatjuk magunkat sodródni.
A bizonytalanságot és sodródást megtapasztalni nem könnyű.
Fontos ugyanakkor megérteni és felismerni, hogy bizonyos nehéz helyzetek a kiköltözés természetes következményei, nem pedig annak a jelei, hogy kudarcot vallottunk.
Van még egy jó hírem. Bármennyire is nehéznek éljük meg a külföldi élet egyes pillanatait, tudományos bizonyítékok is rámutattak arra, hogy a külföldön megélt kihívások hatására megújulunk és fejlődünk, személyiségünk gazdagodik. A kutatások szerint az expatrióták nyitottabbá válnak, megnő a kreativitásuk, magabiztosságra tesznek szert, rugalmasak és együttműködőek lesznek, fejlődik az önreflexiós képességük, megtanulják kitolni a határaikat, összességében pedig érettebbé válnak.
Ennek a felfedezésében igyekszem segíteni és megmutatni hogyan változtathatjuk a kultúraváltás akadályokkal és nehézségekkel teli küzdelmét a személyiségfejlődés és kibontakozás lehetőségévé.
Laikusként azt gondolnám, hogy a modern infokommunikációs eszközök – skype és hasonló megoldások – legalábbis tompítják a nehézségeket. Másrészt nem lehet, hogy pont hátráltatják a beilleszkedést azzal, hogy elszigetelt életet is lehetővé tesznek külföldön?
Nagyon jó a kérdés.
Külföldre költözés körül az egyik fő kérdés, ami mindannyiunkban felmerül: hogyan őrizzük meg az otthoni kapcsolatainkat? Buzgón igyekszünk valós és virtuális módok különféle csatornáin tartani a szálakat. Ma már ez nem is olyan nehéz, hiszen a világhálón és az okostelefonok segítségével akármikor kapcsolatba léphetünk szeretteinkkel.
A virtuális kapcsolattartás előnye, hogy ma már a világhálón és az okostelefonok segítségével a családunk és a barátaink a nap 24 órájában és a világ minden pontján könnyen elérhetőek, azonnal beavathatjuk őket a történésekbe, már-már velünk vannak. A Skype számomra egy új munkaforma lett és a családommal és barátaimmal is személyesebb élményt nyújt, hogy már nem csak egymás hangját hallhatjuk, hanem látjuk is egymást. Így tudok mamámmal együtt reggelizni, hallom, hogy a háttérben szól a Kossuth Rádió és néha Max, a kutyusunk is kíváncsian „beugat” a beszélgetéseinkbe, apukámmal néha esténként egy pohár vörösbor mellett beszélgetünk, majdhogynem koccintani is tudunk, barátnőm új budapesti lakásáról, egy másik barátnőm új udvarlójáról, barátaink újszülött kisbabájáról sem maradtam le.
Nagyon jó, hogy egyszerűen részei lehetünk egymás életének, és nem kell hónapokat várni egy kézzel írott levélre.
Az online kapcsolattartás virtuális kapcsolattartás azonban egy ponton túl veszélyes is lehet. És itt a mértékre szeretném felhívni a figyelmet. A Skype, whats app, viber, facebook és mindenféle csodák kísértése meg is nehezítheti a magyarországi kötődéseinktől való „egészséges elszakadást”, ami ahhoz szükséges, hogy új, választott helyünkön alakítsunk ki társas kötődéseket, és éljük az életünket. Az intenzív virtuális kapcsolattartás akadályozhatja a valódi társas kapcsolatok kialakítását és a kezdeményezőkészséget, ami könnyen elmagányosodáshoz vezet. Fontos tudatosítani magunkban, hogy ha már külföldre költöztünk, ne hagyjuk, hogy az otthoni kötődések korlátokat szabjanak a külföldön élés kiteljesedésének.
A virtuális kapcsolattartás módjai közül a blogolást kifejezetten eredményesnek és mind az otthoniak, mind önmagunk számára lélekemelőnek tartom. Én borzasztóan élveztem a blogírást, és otthon lelkesen várták és kommentelték barátaim és családtagjaim az újabb részeket, mint egy sorozat egy-egy újabb epizódját. Élményeinket formába öntve, önreflektíven leírva és fotókkal színesítve saját magunk számára is megerősítjük új tapasztalásaink fontosságát és beilleszkedésünk élményeit, ami az otthoniak számára fantasztikus élmény, hogy soha korábban ilyen részletgazdagon nem láthattak bele életünkbe. Ha leírod, nem kell mindenkinek külön-külön elmesélni, ugyanakkor bárki elolvashatja, akit érdekel, számodra pedig később kincseket ér majd beilleszkedésed krónikája. A családod és barátaid új oldaladról ismerhetnek meg, számodra pedig kreatív, inspiráló élménnyé válhat az írás és arra motivál, hogy minél inkább felfedezz és újabb élményeket gyűjts amiket megoszthatsz szeretteiddel. Nem utolsó sorban ezek a leírt tapasztalatok hasznosak lehetnek más Hollandiába vágyó kalandorok számára is.
Kik fordulnak hozzád elsősorban a beilleszkedéssel kapcsolatos problémákkal?
Azt tapasztalom, hogy a külföldre költözőknek és külföldön élők számára a legnagyobb kihívást, a honvágy, a társas beilleszkedés és a munkakeresés/szakmai önmegvalósítás elhelyezkedés okozza.
Különféle nehézségekkel keresnek meg (kiutazás utáni nehézségek, bizonytalanság, átmenetiség menni vagy maradni kérdése, felnőtté válás, izoláltság, szakmai identitás válság) fiatal felnőttek, párjuk miatt külföldre költöző expatpartnerek, nemzetközi diákok, expat/diplomata családok, vegyes párok, társukat kereső egyedülálló nők és férfiak.
Akik egyedülállóként érkeznek külföldre munka miatt, a karrier és munkahelyi teljesítmény sodrásában gyakran elhanyagolják társas életüket, emiatt izoláltnak, magányosnak érzik magukat. 30-as 40-es éveik derekán családra vágynak. Dilemmájuk a társtalálás körül forog.
Amikor egy pár úgy dönt, hogy külföldre költözik, vagy valaki a külföldi partnere miatt vált országot, nagy szerencse kell hozzá, hogy a pár mindkét tagja egyszerre megtalálja a helyét a munka világában. A helyzet legtöbbször kompromisszumokkal, lemondásokkal jár. Több még gyermektelen expat feleséggel/expatpartnerrel találkoztam, akik párjukat követve elvesztik identitásuk azon részét, amit a munkájuk adott és könnyen kerülnek áldozat szerepbe. Hirtelen munka nélkül haszontalannak, magányosnak és izoláltnak érzik magukat, nehezen találnak munkát, gondot okozhat a megfelelő szintű nyelvtudás hiánya, diplomaelismerési procedúra.
Diplomások többen munkakeresési kudarcok miatt lejjebb adnak az igényeikből és megélhetési okokból nem szakmájához kapcsolódó (gyakran fizikai) munkát is elvállalnak ami szakmai identitás válságot eredményez.
Nemzetközi diákok számára, akik ösztöndíjjal érkeznek vagy tanulmányaikat Hollandiában szeretnék végezni, gyakran ez az első tapasztalatuk, hogy családjuktól, otthonuktól hosszabb időre távol kerülnek. Először élik meg saját erejüket, és felnőtté válásukban, önállósodásukban tapasztalhatnak meg eleinte nehézségeket, hiszen az élet minden terültén egyszerre kell egyedül helytállniuk.
Többen élnek meg bűntudat az otthon hagyott családtagjaik, távkapcsolatra ítélt párkapcsolatuk, gyermekeik, idősödő vagy beteg szüleik miatt. Úgy érzik, cserbenhagyják őket, amiért külföldön keresik a boldogulásukat.
Vegyes párok konfliktusaiban gyakran kérdés, hogy a személyiség vagy a kulturális különbségből fakadnak a nézeteltérések. Az összecsiszolódásban fontos szerepe van a nyelvnek, kommunikációs különbségeknek.
Diplomata és expat családok gyakran élnek át meg nem értettséget. Miközben otthon a család, barátok irigykednek a csodálatos nemzetközi életükre és nyelvtudásukra, mindarra a haszonra amire szert tehetnek egy nyugati országban, közben a szülők gyermekük szenvedésének szemtanúi, ahogy az idegen kultúrában, távol a biztonságot adó otthoni környezettől, pajtásoktól és családtól, idegen nyelven és a megszokottól eltérő rendszerben kell helytállnia, tanulmányait teljesíteni és társas szinten beilleszkedni. Különösen kamasz korban és visszahúzódóbb gyermekeknél okozhat gondot az országváltás, beilleszkedés.
コメント